CsécsénxKehidakustány

 

Deák Ferencz dédapja Hertelendy Gábor zalai alispán építette újjá Kehidát a török pusztítás után. 1740-ben alapította a kúriát, melyet ma már csak Deák-kúriaként ismerünk. Lánya Hertelendy Anna hozományaként került a Deák család középbirtokai közé. Hertelendy Gábor építtette 1747-ben a kehidai plébániatemplomot, melynek kegyura 1854-ig a Deák család volt.

1808-1854 Kehida volt állandó lakhelye. Itt kezdte tanulmányait, mint magántanuló. 1808-1821-ig Deák Klára volt a kehidai kúria gazdaasszonya. Ő vezette a háztartást és ő viselte gondját egészen 18 éves koráig a kis Ferkónak is. 1820-as évek  közepétől nagybátyjával Deák Józseffel együtt igazgatták a birtokot. Nagybátyja halála után 1842-től egyedül vette kezelésbe a kehidai birtokokat. Az 1200 holdas középbirtok évente körülbelül 3600 ezüst forintot jövedelmezett, a jövedelem mintegy kétharmada Kehidáról származott. A kehidai kúriában a kor számos neves, elismert személyiségét látta vendégül: Csány Lászlót,Gróf Széchenyi Istvánt, Wesselényi Miklós bárót, Batthyány Lajos grófot, Eötvös József bárót, Klauzál Gábort, Pulszky Ferenczet, Teleki László grófot, Kossuth Lajost, Degré Alajost és barátját, Vörösmarty Mihályt is. Barátja eképp vélekedett róla: „Ily emberre szükség van a világon, nem csak az országért, hanem azért is, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon állítást, hogy az ember Isten képére alkottatott.”
Deák számára Kehida volt az a hely, ahova az őt terhelő gondok elől el tudott menekülni. Szabadidejében pipázgatott, faragott, és anekdotákat mesélt barátainak. Gyakran megfordult a kustányi remete templomnál rokonával Deák Józseffel plébánossal, aki a család egyik elszegényedett Zsitkóci ágából származott.

Magántanulóként végezte az elemit a családi birtokon, majd középiskolai tanulmányait Keszthelyen a premontrei gimnáziumban kezdte meg 1811-ben. Az ezt követő évben Pápán a bencés gimnáziumban tanult, 1813 és 1817 között a piarista gimnázium növendéke volt Nagykanizsán. A középiskolát elvégezve Győrbe került a királyi akadémiára, ahol jogot tanult. Tanulmányai után pestre került jurátusnak, a királyi táblánál tette le ügyvédi vizsgáját. 1824-ben Zalaegerszegen kezdte meg ügyvédi pályafutását, mint tiszti ügyész. A vármegyeházán csak tiszteletbeli, fizetéssel nem járó hivatalokat vállalt: alügyész, árvaválasztmányi jegyző, majd 1829-től táblabíró. 1832 Zala megye alispánja lett. 1833-ban bátyja lemondása után a vármegye országgyűlési képviselőjévé választották. A politikailag művelt Deák Ferencz az országgyűlésen a jobbágykérdésben a lengyelek érdekében valamint a vallás és szólásszabadság ügyében tartott felszólalásaival hamar a reformellenzék vezető egyéniségei közé emelkedett.
„Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat; de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb áldását, a közértelmet és egyetértést, talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán szabad és független ne lehessen. Nem is a külső erőszak fog egykor minket elnyomni, hanem belső egyetlenség, mely a közerőt és a közlelkesedést kifejleni nem engedi, s polgári szabadságunk éltető gyökerein rágódva, dúlja fel végre nemzeti létünket; mert íme most is a legszentebb tárgy, a vallásnak és lélekismeret szabadságának tárgya, boldogító áldások helyett, a visszavonás és indulatos gyűlölség magvait szórta el közöttünk.” (A vallás ügyében beszédéből 1833. július 13.)
1839-40-es pozsonyi országgyűlés vezéralakja Deák Ferencz volt. Fellépéseivel, hatásos beszédeivel igencsak hozzájárult ahhoz, hogy a bécsi kormány időlegesen felhagyott a nyílt erőszakkal. Meggyőző személyiség volt, minden egyes politikai vitára felkészült, és olyan beszélgetésbe kezdett, melyben mindkét fél egyetértett, majd szépen lassan vezette rá politikai ellenfelét megfelelő érvekkel, a helyes, reális, járható útra.
1840 tavaszán meghirdetett amnesztiával szabadon engedte Kossuthot, valamint megszűntette a folyamatban lévő hűtlenségi pereket.
Az országgyűlés egy Deák elnöksége alatt működő bizottságra bízta a büntetőtörvénykönyv tervezetének előkészítését, amelyet a következő országgyűlésnek kellett volna jóváhagynia. A bizottság 1841-42-ben készítette el a kor színvonalán álló javaslatait: Mellőzte a testi és halálbüntetést, tervezte az úriszék eltörlését, valamint az esküdtszék és a szakbíróságok bevezetését. A tervezet azonban a következő országgyűlés főrendi táblájának ellenzésén elbukott. Deák egyik kortársa így nyilatkozik róla: „Az országban senki sem tett törvényalkotó képességéről több tanúbizonyságot, mint ő. Ő írta volna a legjobb, legalaposabb, a magyar viszonyoknak legmegfelelőbb, legemberségesebb és legmeghatározottabb jogi kódexet, ha ideje és alkalma lett volna erre.” (Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. A Deákról szóló tanulmány).
1843-ban Deák akkor vállalt volna csak a követ jelöltségek, ha a követutasítás tartalmazza azt a követelést, hogy a jobbágyokra nehezedő háziadóból a jövőben a nemesség is vegye ki a részét. A nemesség azonban ellenezte a nemesi adózás gondolatát, így az események véres összecsapásokba torkollottak. A kisnemesek közül néhányan lövöldöztek, gyújtogattak Deák háza körül. Ennek ellenére Deák Ferenc nem volt hajlandó változtatni nézetein. Barátja Csány László valóságos hadjáratba kezdett, hogy megfordítsa a paraszti szinten élő kisnemesek véleményét. A hadjárat sikerrel járt, a követutasítás tartalmazta a nemesség által is vállalt háziadó ügyét. Azonban a két tábor között a választás napján elfajult a vita, hogy verekedéssel és több ember halálával végződött. Deák a megfelelő követutasítás ellenére sem vállalta a követséget. Zala megye alispánjához intézett levelében a következőt fogalmazta meg: „A közügyeknek egyes személy miatt szenvedni nem szabad, s aki bár akaratján a jónak útjában áll vagy annak biztosítását állása által nehezíti, az lépjen vissza, mert ez polgári kötelessége.”
1843-től kivonult a politikai életből és csak a háttérből avatkozott be. Visszavonulásának oka többek között a véres zalai követválasztás és nagybátyja 1842-es halála volt. 1848. márciuságig kehidai birtokán gazdálkodott, míg az 1848-as események hatására visszahívták a Zala megyei követet a politikai életbe, hogy részt vegyen a nagy fontosságú törvényjavaslatok megalkotásában.

 

Galéria

Hírlevél