Balatonfüred  Budapest  

 

Deák Pestre költözéséig, 1854 novemberéig az országos politikai jellegű ügyekben passzív maradt. Eleinte a császáriak által megszállt Pesten élt, majd kehidai birtokán töltötte az abszolutizmus első éveit. A fennálló helyzet nagyban megnehezítette barátaival való kapcsolattartását. Nagy veszteség volt számára Wesselényi Miklós halála. A sok tragédia közepette úgy tűnt, hogy magánélete felpezsdül és megnyugvást nyújt ezekben a nehéz időkben. Levelezésbe kezdett a szomszédos faluban élő özvegy Inkey Szidóniával. Gyakran járt át Csányba, hogy regényeket kölcsönözzön tőle, s levelezésük is egyre szabadabb hangnemű lett. Azonban a levelezésnek 1851-ben vége szakadt. Egy hónapra rá Szidónia férjhez ment.  "

     Deák 1854 novemberében eladta kehidai birtokát. Pesten az Angol Királynő Szállodában bérelt lakosztályt, és a Széchenyi család által folyósított évi 3000 ezüstforintnyi életjáradékból élt. Szerény háromszobás lakosztályt kapott. Lakosztálya nappaliból, hálóból és egy harmadik helyiségből állt, ahol régi, hű barátja, a tőle elválaszthatatlan gr.Mikes János lakott. A nappali zömében a szálloda bútoraival volt berendezve. Egy dívány, Deák kedvenc ülőhelye mellett két fotel állt a vendégeknek. Egy kisebb pamlag és néhány alkalmi szolgálta még a látogatók kényelmét. Minden bútor, minden szabad felület tele volt szivarral és tűzszerszámmal. Deák süntelenül dohányzott, és azt akarta, hogy egyik szivar után a másikra tudjon gyújtani anélkül, hogy mozognia kelljen. Néhány más tárgyat is tartott lakosztályában, többek között a Corpus Jurist, a parlamenti házszabályok egy példányát és egy légycsapót…. Könyvtára ekkor már körülbelül ötven kötetre apadt, csak egy része volt a fiatalkorinak, de Deák mindig tájékozottnak tűnt a legújabb politikai és irodalmi könyvekről is. Pesten meghitt baráti társaság alakult ki körülötte, szállásán egymásnak adták a kilincset az ismerősök, barátok. A nyilvános politizálásra nem látott esélyt, ezért arra ösztönözte látogatóit, hogy legalább a magánéletben és társasági rendezvényeken őrizzék 1848 emlékét, ápolják a nemzeti hagyományokat és anyanyelvüket.

     Az 1861 tavaszán összeülő pesti országgyűlésen Deák már nem Zala megye, hanem Pest belvárosának képviselőjeként vett részt. Az Októberi Diplomát és a Februári Pátenst egységesen elutasította a törvényhozás, ám arra nézve véleménykülönbség volt, hogy a nemzet igényeit milyen módon hozzák az uralkodó tudomására. Deák azt javasolta, hogy feliratban kérjék Ferenc Józsefet az 1848-as alap törvényes helyreállítására, és teremtsék meg az ellentétek felszámolásának feltételeit. Felirati beszéde és javaslata 1861. május 13-án az egyik legnagyobb alkotása volt. Olyan nagy volt személyiségének és ékesszólásának súlya, amit a viszonyok fejlődése is növelt, hogy a feliratellenes többség önként kisebbséggé változott, nehogy megszakítsa a további érintkezést az uralkodóval, és annak következéseiért az országra hárítsa a felelősséget. De bármilyen mérsékeltnek, sőt engedékenynek tartották Deákot az országban, Schmerling a feliratot elfogadhatatlannak tartotta és az ország jogaira sérelmes királyi leiratot vitt keresztül.  A Deák által fogalmazott felirat kijelentette: az 1848-as törvények érvényének elismerése esetén lehetséges e törvények alkotmányos revíziója, mégpedig a Magyarország és az örökös tartományok viszonyát szabályozó alaptörvényből, a Pragmatica Sanctióból eredő kötelezettségek alapján. Deák lehetségesnek tartotta Ferenc József trónigényének elismerését is, a Deákot támogató Felirati Párt azonban kezdetben kisebbségben volt az emigrációból hazatért Teleki László mögé felsorakozó Határozati Párttal szemben. Az országgyűlés többsége Teleki indítványát támogatta, mely szerint az országgyűlésnek nyilatkozatban és határozat formájában kellene követelnie a törvényhozás jogainak teljes visszaállítását, majd pedig szilárd ellenállását demonstrálva, szét kellene oszlania.

 Deák Ferenc négy évtizedes politikai pályafutása 1873 novemberében ért véget. Hosszú évek óta kísértő betegségei, főként szívbaja, ekkor végleg elhatalmasodtak rajta.

 Még ebben az évben utolsó lakhelyére költözött, Széll Kálmán Egyetem tér 2. szám alatti, második emeleti lakásába. Az utolsó hónapokat már itt töltötte, Széll Kálmánnal és feleségével, Vörösmarty Ilonával, Vörösmarty Mihálynéval, valamint ápolónőivel.

Rendszeresen látogatta itt,,Nedeczky István és két lánya,” Ferike és Emma, gróf Mikes János és orvosa kovács Sebestyén Endre. Deák két szobát kapott. Nappalait, de időnként éjszakáit is egy kényelmes karosszékben töltötte. Előtte nagyobb, mellette egy kisebb asztal. Ezeken helyezték el gyógyszereit, könyvei közül néhányat, óráját, szemüvegét, palatábláját, amelyre a legfontosabb közölnivalóit, kéréseit írta. A szobában székek, könyvszekrénye, íróasztala, felette Vörösmarty és Szalay László arcképe függött.

A halál 1876. január 28-án este féltizenegykor érte.

A ,,haza bölcsé”-t január 30-án a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel. ,,31-én Erzsébet királyné személyesen helyezte el babérkoszorúját……. A temetésre 1876. február 3-án került sor. A nagy ellenfél, Kossuth Helfy Ignác útján 1876. február 14-én egy ciprus ágat küldött Deák sírkápolnájának küszöbére.    

 

Galéria

Hírlevél